Azok, akik képesek hosszútávon megtartani a fogyás eredményeként elért súlyukat, képesek azokat a
szokásokat is megtartani hosszútávon, amelyek a fogyáshoz vezettek. Azok, akiknek ez nem sikerül
nagy valószínűséggel feladják a fogyást eredményező szokásaikat, nem sikerül azokat életmódjukká
tenni, valami olyan szokássá, ami jó esetben az mindennapjaik részévé válna hosszútávon.
Ez a baj a rövidtávon eredményt ígérő extrém, szélsőséges diétákkal, mert bár eljuttatnak minket
célhoz, de a hogyan továbbhoz már nem nyújtanak segítséget.
Abban, hogy valakinek nem sikerül megtartani a fogyással elért súlyát nagy szerepe van annak, hogy
- nem egy élvezetes, hosszútávon fenntartható, praktikus étrend szerint étkezett a fogyókúrája
alatt, - nem egy számára élvezetes, lelkesedéssel űzhető sportot választott mozgásformának.
- hanem olyan étkezési és edzési szokásokat próbált meg követni, amelyek túlságosan
megszorítók, élvezettől mentesek voltak. - és legfőbbképpen nem változtatta meg az életmódváltással kapcsolatos gondolkodásmódját,
hozzáállását.
Ha azt szeretnénk, hogy a mozgás és a megfelelő táplálkozás a mindennapi életünk, életmódunk
része legyen akkor úgy kell erre gondolnunk, mint valami természetes magától értetődő dologra,
tevékenységre, mint például a reggeli fogmosás, hiszen senki nem gondolkodik el azon, hogy vajon
megmossa-e a fogát reggel vagy sem, hanem automatikusan nyúl a fogkefeért a fürdőszobában. Arra
kell gondolnunk, hogy amit teszünk azt magunkért tesszük, testünk egészéért annak egészségéért.
Pont ugyanazért amiért minden reggel és este megmossunk a fogunkat, hogy azok szépek és
egészségesek maradjanak.
Az étel és a mozgás az, amivel testünket, elménket és lelkünket is táplálni tudjuk és ha ezt helyesen
tesszük akkor távol tarthatjuk a leadott kilókat, egészséges, fájdalommentes és vonzó külsőben
élhetjük életünket.
