Hajlékonyság vagy mobilitás
A két fogalom látszólag ugyanazt jelenti, azonban, ha a nyújtás szemszögéből vizsgáljuk meg őket két teljesen eltérő perspektíváról van szó.
Az edzés végi nyújtás célja nem csupán az, hogy hajlékonyabbak legyünk, sokkal fontosabb, hogy a mobilitás növelésével fokozzuk a teljesítményt és megelőzzük a sérüléseket. A mobilitás célja, hogy az izület és ezáltal az izom a teljes mozgástartományban szabadon mozoghasson anélkül, hogy nemkívánt sztresszhatásnak tegyünk ki olyan kényes területeket, mint a vállak, derék vagy a térdek.
A teljes mozgástartományban végzett mozgás különösen fontos az olyan gyarkorlatoknál mint a guggolás, kitörés vagy merev lábas felhúzás.
A mobilitás hiánya rossz végrehajtáshoz, a rossz végrehajtás pedig legtöbbször sérüléshez vezet.
Ugyanakkor a legtöbb ember számára a nyújtás, mobilizálás nem tűnik ugyanolyan fontosnak, mint maga az edzés vagy akár a diéta. A többség úgy tekint az edzés végi pár perces nyújtásra, mint egy nemkívánatos házimunkára, amit legszívesebben kihagynának. Ezért nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a nyújtás nem csak a sérülések elkerülésének, hanem a minőségi, hosszú életnek is a kulcsa.
A hát- és derékfájás ma már járványnak tekinthető és szinte mindennaposak a csipőprotézis műtétek is, melynek oka, hogy az emberek idő előtt elveszítik izületeik mobilitását. Ezen sajnos ülő életmódunk sem segít, sőt az ülőalkalmatosságoknak köszönhetően a csípőfeszítő
– és csípőhajlító izmok folyamatos sztressnek vannak kitéve, aminek a nyak, a derék és a csípő látja leginkább kárát.
A rendszeres nyújtás és mobilizálás ugyanakkor segít ellensúlyozni ülő életmódunk negatívumait és védi izületeinket, gerincünket.