Ha valaki elég hosszú ideje rendszeres erősítő edzéseket végez, akkor előbb-utóbb szembe találja magát azzal a problémával, hogy bár kőkeményen odateszi magát minden edzésen, de valahogy mégsem jönnek úgy az eredmények, vagyis a fejlődés megtorpanni látszik. Sőt, egyre fáradékonyabbnak, kedvtelenebbnek, motiválatlannak érezzük magunkat. Saját tapasztalataim alapján úgy gondolom, hogy ilyen esetben érdemes visszavenni egy kicsit az edzéseink intenzitásából, hovatovább akár egy teljes hetet is pihenésre szánni.

Ha az alábbi „tüneteket” észleljük magunkon akkor érdemes rövidebb-hosszabb pihenőt beiktatnunk, de legalább is visszavenni a tempót, csökkenteni az edzésterhelést:

  • alvási nehézségek,
  • folyamatos izomláz, izomfájdalom,
  • kimerültség, megmagyarázhatatlan fáradság,
  • alacsony motiváció az edzéshez,
  • fejlődésben való megtorpanás

Az edzésterhelés csökkentése csak egy lehetőség, hogy a fenti „tüneteket” megszüntessük, de az is lehet, hogy több tápláló ételre van szükségünk ahhoz, hogy újra önmagunkra találjunk. Hiszen, ha céljaink elérése érdekében huzamosabb ideje diétázunk, kevesebb kalóriabevitel mellett edzünk és éljük mindennapjainkat szintén okozhatja a fenti problémákat.

Én, személy szerint szeretek rendszeres időszakonként (6-8 hetente) beiktatni egy kis pihenőt, ami akár egy pár nap teljes leállást, de legalább az intenzitás csökkentését jelenti minimum 1 hétre.

Az intenzitás csökkentését úgy érhetjük el, hogy kevesebb sorozatot végzünk az adott gyakorlatból, kisebb súlyt használunk (vagy csak saját testsúllyal dolgozunk), hosszabb pihenőt iktatunk be az egyes sorozatok közé és kerüljük a magas intenzitású intervall típusú edzéseket, stb.

És hogy mit nyerünk mindez által?

  • a képességet arra, hogy ha újra teljes gőzre kapcsolunk tovább fejlődhessünk, erősödhessünk,
  • többlet motivációt a folytatáshoz,
  • a könnyítés során finomíthatjuk a technikánkat,
  • önismeret, jobban megismerjük saját határainkat, tudatosabbá válhatunk így ezáltal megtudjuk meddig feszíthetjük a húrt anélkül, hogy kár okoznánk magunkban.